omg

Csak egy ujabb gyors mobil bejegyzes.
Azert azt almodni hogy Szexiszemu hanyatt dont es egy eszmeletlen jot kufircolunk egy pöppet felkavaro igy koran reggel...

:O

Annalight, hová lettél???? :O :(

Moving on

Mától új blogot indítok, új helyen és új névvel.
Nagyon kérlek S, ne keress és szállj ki az életemből, mert nem ezt érdemlem a bizalmamért cserébe szerintem... Ideje felnőni.
Aki keres, meg fog találni, ígérem!

Hát, izé...

Írtam nemrég ugye egy srácról, aki itt van házon belül (és nem S). Már egy ideje flörtölgetek vele (bár állítása szerint nagyon nem szokta venni a lapot :) és csütörtökön átjött kajálni (amúgy miezmár, hogy lassan minden pasimat kajával hódítom meg?! nagyikám büszke lenne - már arra, hogy jól főzök, nem arra, hogy ennyit pasizok :) és már megint manipulátorkodtam vagy nem is tudom. Tudom úgy csavarni a dolgokat, hogy olyan végük legyen, mint ahogy én szeretném. Na szóval kivártam, hogy leessen neki, hogy mi van és aztán nagyon viccesen egy nem-de szópárbaj után megcsókolt. Aztán még jó párszor csókolóztunk. Aztán abban maradtunk, hogy egyelőre nem mutatkozunk nyilvánosan, meglátjuk, hogy hogy vagyunk. Szóval úgy néz ki, hogy van egy pasi félém. És most agybajt kapok, mert nem keresett, mióta tegnap hazajöttem. Kereken 18 órája, ugye milyen gyerekes vagyok? Hagy élni vagy nem tudom, dolga van ma azt tudom, de fészen is látom, hogy fent van, bár mondta hogy az telefonról van. Fedőneve pedig Té lesz, mert jobbat nem tudok.
A másik meg, hogy Szexiszeművel nem tudom mi van, szerintem részéről ennyivel ennyi, de azért bennem van, hogy ha itt rágná a küszöböt, akkor simán őt választanám Té helyett (szörnyű nőszemély vagyok), de azt se várhatom örökké, hogy észrevegyen. Elvileg jövőhéten bulizunk együtt (ha rá tudom dumálni, hogy jöjjön be) akkor kiderítem, hogy mi van. Végülis egy hét után még nem gáz elbúcsúzni Ttől, ugye?

Zene.
(csakmertadrágajútúbnemengedtöbbébeágyazni :S)

Humorérzék

Fura egy humorérzéke van a Sorsnak...
Sosem engedtem meg magamnak azt a luxust, hogy bármit is érezzek Szexiszemű iránt, mivel mindig is úgy gondoltam, hogy nem vagyunk egy szinten, nem lehetne köztünk semmi, annak ellenére, hogy nekem megvan a magam kis vonzódása felé. És most, majdnem 4 év után megcsókol. Másnap is éreztem még a szikrát köztünk, együtt ebédeltünk (úgy, hogy DalosPacsirta ült velünk szemben és kb mindenki levágta, hogy itt van vmi köztünk).
Félek. Annyi mindent szabadított rám az a pár csók. Megvolt a szikra. De micsoda szikrázás volt! Félek, mert úgy érzem, lehetne az igazi (nem úgy, mint legutóbb, DPnél én magam is tudtam, hogy nem illünk össze, de Szexiszeművel teljesen összepasszolunk). Nem merek nyomulni, mint ahogy azt mondjuk egy évvel ezelőtt tettem volna. Félek a visszautasítástól. Félek, ha lépek elvesztem. Félek, ha nem lépek, elvesztem. Félek, mert megint egy pár csók képes volt megbolygatni mindent. Félek, mert olyan képek lebegnek előttem, mely sosemvolt életünkhöz tartoznak, de bennem mégis élnek, hiszen a regényemben ő volt a férfi főszereplő. A képzeletemben már sok mindent megéltem vele (vagy legalábbis valakivel, aki róla lett mintázva).
Nem tudom miért, de bennem van, hogy el tudom képzelni, hogy vele élek, mellette ébredek... Ez az írás miatt jön ki talán, de tényleg így érzem. Nagyon sokáig elnyomtam és most meg előtört minden ilyen kevéstől.
Mikor még csak beszélgettünk a csókok előtt, mondta, hogy ő olyan, hogy pár barátjával meg a tesójával mindig megbeszéli, hogy mi van meg hogy mit akar tenni, ezért most nem is merek annyira nyomulni, időt akarok neki adni, hogy gondolkodjon. Másrészről meg mi van, ha ő úgy gondolta, hogy csak ennyi??? Én hülye fejjel próbáltam úgy terelni a dolgokat (na jó, manipulálni), hogy ha már ennyire kettesben vagyunk, akkor alakuljon valami és sikerült valami olyat benyögnöm, hogy ami itt történik az itt is marad. Mi van, ha ő is így gondolta? Utálom a nagy számat...
Lehetne ő az az egy... (és most nem fogom megint idelinkelni a VadFruttikat, bár épp őket hallgatom, de naaaa léééééccccciiii egyszer jöjjön már össze nekem is, igérem jó kislány leszek és nem fickándozok többé jobbra-balra... lécciléccilécci!)



ui: ez a csaj nagyon tud énekelni :)

Uzenet a kirandulasrol

Kulfoldon vagyok, igy csak egy gyors mobilbejegyzes: megcsokolt Szexiszemu!!!!!!! Spontan volt, kicsit ittas, edes es nem tudom ma mi lesz de kivancsi vagyok :-))

Zenenek most kepzeljetek ide Nellytol az Over and overt!

Only Girl

Ma volt megbeszélés a hétvégével kapcsolatban, aztán még benéztem Nhez (akivel egy kölcsönös bocsánatkérés után most újra szent a béke :) és ott volt Gólya is. Szokás szerint piszkálódtunk, szokás szerint beindultam (nem tudja, de ahogy piszkálgat az nekem majdnemhogy felér egy előjátékkal), aztán együtt indultunk hazafelé. Közben már Nnél húztuk egymás meg akár azt is mondhatom flörtölgettünk, út közben meg a szexről beszélgettünk, én meg szokás szerint pimasz és szégyentelen voltam, akárcsak ő. Mondtam is utána, hogy ha szemérmesebb lennék, már rég úgy elpirultam volna, hogy csak na. Jól érzetem magam vele megint, pedig nem volt az egész egy 15-20 perc, de felvillanyozott és most jó kedvem van :)

DalosPacsirtával persze most minden nap találkozok, mert mért ne, de egyre jobban megy a dolgok leszarása, bár ma nem adott puszit, mikor találkoztunk, de elég sokan voltunk az is igaz, vele meg ott volt a haverja, aki akkor is ott volt, mikor összekavarodtunk.

Most kb ennyi van, csak a Gólyás dologról akartam megemlékezni pár sorban :)

Will I?

A Dalospacsirta fejezet ezennel lezárásra kerül. Ma éjszaka óta kapcsolatban van. Juhé (=bloá). És egész hétvégén össze leszünk zárva egy 50 fős kiránduláson, mint szervezők. Csúcs. Lehet még ennél rosszabb? (Biztosan, mert az életem most folyamatosan azt bizonyítja, hogy van még lejjebb.)
Depressziós vagyok, ma mikor közöltem anyával, ő mondta, hogy tudja, meg látja... De nem tudom hogy fogok ebből kilábalni. Szerinte a pasiügyeim miatt vagyok így, de igazából nincsenek is ilyenek - maximum képzelgések. Igazából valahol inkább az lehet a baj, hogy túl sokáig voltam kapcsolatban és túl hamar rákattanok emberekre. Meg kell tanulnom egyedül lenni és nem gondolni azt, hogy valaki is akar tőlem valami, csak mert hetente egyszer beszélgetünk a konyhában egy jó órát (említésre sem érdemes pasi perpill) vagy mert 4 órán át csókolózunk úgy hogy az oxigénhiánytól agykárosodást kapok :D
EZ NEM AZT JELENTI, HOGY BEJÖNNÉK BÁRKINEK IS!!!

Szóval most valahol itt tartok. A suliban továbbra is alulmotivált vagyok, a 10 tárgyamból 1ről már letettem - legalább csütörtökön tovább alhatok. Pasik terén mehet a pokolba az összes, esküszöm még csomagolni is segítenék...

Ups&Downs

Hát ilyen a formám... 2011 nem lesz jobb, mint 2010, de legalább most életem más része romlik el...
N-nel nagyon összebalhéztunk, mert amolyan főnökfélém a szervezetem belül és egész nap elérhetetlen volt tegnap, én meg felhúztam magam, mert lett volna mit megbeszélni. Kifakadtam, mire ő közölte, hogy azért vagyok a szervezet 2. embere, hogy egyedül is hozhassak döntéseket. Majd úgy 1,5 óra múlva letámad, hogy mi az, hogy a megkérdezése nélkül áttettem a keddi megbeszélést hétfőre. Mert neki randija van. Meg, hogy az MSc miatt hanyagolom a szaktanácsot meg ilyen faszságok. Mondom bazz... Én a belemet kigürcölöm, szakadok ezer felé, hogy itt is meg a suliban is, a magánéletem lassan nulla, az Ssel való kapcsolatom részben arra ment rá (először), hogy előrébb helyeztem a szervezetet és a munkámat, mint őt. Mindezt, miközben újabb megerősítést kaptam az "öregektől", hogy nekem kéne a vezetőnek lenni.
Este megbeszélés, felajánlom a lemondásomat (bár nem szívesen adom fel azt, amiért már egy éve dolgozok), de azt se akarom, hogy a szervezet lássa kárát annak, hogy nem jövünk ki egymással. Bár lehet így méginkább kárt okozok, mert egy felelőtlen ember a vezető.
Nem tudom, mi lesz, este ha túl vagyok rajta, majd talán megírom.

"Gyűrött, kopott külsővel fura belső
Prototípus vagyok, azaz az első
Mikor ti rég boldogok lesztek, én rég nem
És nem is emlékeztek rá, hogy értetek éltem."

Nice

Érdekes dolgot vittem véghez tegnap este. (Most nem mennék bele a háttérinfókba, de az a lényeg, hogy Selmecbányai hagyományokat ápoló társasághoz tartozom itt az egyetemen.) És a karunkon kb szökőévente egyszer előfordul, hogy szakestélyen egy lány elnököl. Na tegnap ez a lány én voltam és büszkén mondom, elég jól sikerült azt este :)

Az est folyományaként, most itt fekszik tőlem kb 1,5m-re Szexiszemű és édesdeden (és meglepően éberen) alukál. Nem kell félreérteni, csak vendégként alszik itt. Mégis... múlt pénteken bográcsoztunk és együtt jöttünk fel a koliba pisilni és így átfutott az agyamon, hogy ettől közelebb (szomszédos wc-k) nem fogok kerülni a letolt nadrágjához (oké, tudom ez milyen hülyeség, nem is filozofáltam róla akkor, de már volt bennem némi alkohol :) És ma meg itt alszik és én meg 7órás napi kelések miatt már 8 óta itt kukorékolok (miközben 4kor feküdtem le aludni :S) És pont úgy van a gépem, hogy a monitor mellett rálátok és olyan édesen alszik, kiskiflibe, hogy ójaj :D Tök jó lenne valakivel (aki hogyismondjam nem egy randomember hanem már AZ) feküdni így :)

Most csak ennyi, mert elég vacak lassan gépelni, hogy ne ébredjen fel arra, hogy itt cséplem a billentyűzetet :)

ui. KisLányom is itt alszik még, szóval ez azért segít a józan eszemnek :D

My heart is the worst kind of weapon

Időnként még elkap az agyalás, bár azért az időm többségét (már) szerencsére nem ezzel töltöm. Hétfő este találkoztunk DalosPacsirtával, mert egy projekt kapcsán most egy csapatban dolgozunk. Tesónak azt mondta vagy két hete, hogy beszélni akar velem, hogy tisztázzuk a dolgokat. Hát mondom ha beszélni akar, akkor most itt lesz a lehetőség. De nem tette. És nem tudom, hogy azért, mert ő is érzi, hogy felesleges vagy ennyire nyuszi, hogy nem mer kiállni elém (mert esetleg nem akar bántani egy ilyen beszélgetéssel) vagy csak én magam okoztam ezt mert egész este rá se néztem.
Szóval már megint saját magam idegelem meg hülyítem, mert tudom, hogy nem lesz semmi, csak a kicsi szívem meg örülne már valami normális dolognak és ezért állandóan ellenem fordul.

Tegnap KisLányommal meg Mszobatárssal spontán berúgtunk, aminek az lett a vége, hogy KisLányom elsírta magát egy ponton, hogy a nempasijáért mennyire odavan (igazából úgy vannak mint én voltam Biggel), Mszobatárs meg ma alig emlékezett vmire :) Én meg hát... leginkább semmi. Jó kedvem volt nagyon és most ennyi elég is volt.

De azért belőlem is kihozta a pia az agyalást, mert DP olyan aranyos akárhányszor találkozunk és tudom, hogy csak a "normálisat" akarja fenntartani köztünk, de az én hülye szívem meg olyan, mint akit egész életében egy sötét pincében tartottak fogva (vagy legalábbis már hosszú ideje) és minden apró napsugárra úgy veti rá magát, mint éhező a kenyérre. Ezzel nem tudok mit csinálni, egy kiegyensúlyozott kapcsolat segítene csak rajta, ahol megkapja a kellő szeretet és odafigyelést, de ez szerintem még messze van. (Pláne, hogy a szobatársak fogyókúra-akciója miatt most megint kritikusabban szemlélem magamat is és amíg magammal nem vagyok teljesen jóban, addig mással se akarok.)

Valahol itt tartok most. Agyalások helyett igazából tanulni kéne, de se kedvem se akaraterőm hozzá és még az idő is szép, amitől mindig csak mennék ki vagy be a városba vagy bármi csak a tanulóba ne kelljen ülnöm...

"try to forget how it feels inside
you should try saying no once in a while"

ABC of growing up...

"The paper cuts, the cheating lovers
The coffee’s never strong enough
I know you think it’s more than just bad luck

There, there, baby
It’s just text book stuff
It’s in the ABC of growing up..."
/Imogen Heap - Speeding Cars/

Kávé illat száll a szobámban, bár már este 11 is elmúlt. Nem holmi vacak kutyulós kávé, igazi főzött. Szerencsére (?) ilyen a panel-lét, ha a műszakba járó szomszéd megjön, mindig kávé illat van :)
Közben pedig Imogen Heapet hallgatok. Csodálatos zenéje van, legszívesebben idelinkelném mindet. De az biztos, hogy a fenti (és nemsokára lenti) dal mellett érdemes meghallgatni tőle a Just for now-t (az akusztikus vagy hogy mondjam verziójában), illetve a Hide and seek, ami nagyon megindító tőle.

Az előbb a konyhában voltam, ittam egy kis vizet a kávéra és közben éreztem, hogy végre megvan a lelki békém. (Lábjegyzet: mindig hallgassunk az anyánkra... ő tudja :)

Egész hétvégén nagyinál voltam és ott se csináltam sokkal másabb dolgokat, mint itthon, mégis kikapcsolta valamennyire az agyamat és végre nem pörgött a pasik és a suli körül (Erasmussal kacérkodom már egy ideje). Pihent az agyam és most érzem a hatását. A legutóbbi le-a-szerelemmel bejegyzésem szellemében befejezem a kesergést, elfogadom, hogy ez most egy ilyen periódus és ünnepélyesen megfogadom, hogy maximum 1x nézem meg Dalospacsirta FB profilját naponta, hogy éppen ki és mit írt neki és ezen felül leszámolok a pasikkal. (Ilyenkor szokott jönni a nagy fordulat, hogy mégis kezdek eggyel...) Úgyis van mit csinálni a suliban, jó lenne kitalálni végre azt is, hogy lesz-e, legyen-e Erasmus, mert akkor el kell kezdenem hajtani, felsőfokú nyelvvizsgát csinálni, meg előre pár tárgyat, hogy ne maradjak el majd nagyon. Szóval van min gondolkodni, döntéseket hozni és ennek megfelelően cselekedni. Jó is egyedül, tegnap elalvás előtt már azt tervezgettem, hogy hogyan rendezem majd be az álomlakásomat, amit menő hegesztőmérnökként veszek (persze ott volt a bili a közelben, bár tény, hogy ha végre tényleg elhatározom magam és kitanulom a dolgot, akkor nem lesz panaszom, amíg csak lesz hegeszthető fém, kerámia és/vagy műanyag a világon).

Szóval álmok vannak, sajnos az álomherceget száműzetésbe küldöm a mai nappal, mert csak bekavar, de ígérem, hogy nyitva hagyom a hátsó kiskaput neki, ha végre erre járna és be akarna lépni az életembe :)

Down with love

Na jó, azért ha nem is ennyire drasztikusan, de mért van az, hogy vannak lányok, akik ugyanolyanok mint én, csak olyan kiadásban, hogy inkább ő kell(het) a kiszemelt pasinak, mint én??? Dalospacsirta nem-nőjéről van szó - aki, hozzáteszem, Dalospacsirta legjobb barátja előtt olyan hajdobálást mutatott be múlt héten, hogy szerintem tuti bejön neki a srác. Na mindegy, szóval szereti a csaj a VadFruttikat, a focit, meg mindent, amit én is és Dalospacsirta is. Olyan szemét a sors. Na mindegy. Tényleg igyekszem nem foglalkozni ezzel és azzal sem, hogy múlthéten az említett találkozáskor kb fél órára olyan ideg kapott el, ahogy megláttam, hogy megjelent a csaj. Pedig DPacsirtám nem is foglalkozott vele sokat, de mégis elkapott az ideg.

Amúgy megfáztam, ezért ma hazaszáműztem magam a koliból. Suliban se voltam a héten... Jövő szerdáig már nem is megyek. Holnap doktornéni, remélem talál valami olyat, ami megmagyarázza, hogy most mért pont így jött ki rajtam az egész (eddig még sose voltam így).

Most épp a Vad Fruttik Szerelmes dala megy, de már most csakazértse linkelem ide, de még az Emesét se a Kispáltól, pedig ilyenkor azt szeretem üvölteni, mikor holmi csajok keresztül húzzák a (képzelt) számításaimat.

Marad némi remény (amit nem mellesleg DPacsirta is megosztott FB-n)

Püh

Fáradt vagyok. Nincs energiám tanulni. Pedig kéne. Nem is nagyon sokat. De 40 oldalnyi anyag tanulása során már a 3. után rámtör az álmosság... Energiaital ugyan van, de akkor meg aludni nem fogok tudni.

Magányos vagyok. Ma nem mentem suliba, mert elegem van belőle, inkább pihentem, kilakkoztam augusztus után először újra a körmeim. És közben rámtört a magány. Hiába lakok 3 (4) emberrel együtt (plusz az a 80 még a szinten). Nincs senki, akivel igazán jó lenne. Mszobatárssal elvagyunk nagyon jól, de ma ő is hazament. Meg ugyan elmondom hogy mizu velem, de sok dolgot visszatartok. Nem tudok most senkinek úgy megnyílni. Bezárkóztam teljesen. Magányos vagyok és tényleg nem az hiányzik, hogy pl Ssel legyek, csak nem jó most így. Elvesztettem a hitemet abban, hogy találkozom majd valakivel, aki őszintén szeret és elfogad és tolerálja azt, aki vagyok és én is ugyanígy fogok érezni iránta. Félek, hogy nem fogok már ilyen emberrel találkozni és egyre cinikusabb vagyok (leszek) az egész kapcsolatosdival kapcsolatban. Dalospacsirtával találkoztam tegnap végre normálisan, mosolygott, meg fogta a fejét nevetve, hogy jajj, mondom neki, inkább ne mondj semmit, hagyjuk. Nem kaparja a küszöbömet, nyilvánvaló a helyzet. Meg tudom, hogy valószínűleg úgyse illünk egymáshoz. Ő olyan csodálatos számomra. Én meg... egyszerű/zárkózott/csak visszahúznám úgyis/boldogtalanná tenném/kihasználnám/stb... Van itt a szinten egy srác, akivel a hétvégén pár órára elvoltunk (én főztem, ő meg mosogatott meg beszélgettünk közben), de ugyanezt érzem, hogy minek kezdjek bele??? Úgyis szakítás lenne a vége, meg könnyek meg fájdalom vagy csak érzéketlenül megcsalnám valakivel, mert ilyen szemét ribanc vagyok... Igen, jó lenne, ha lenne valaki, de perpill még mindig fáj, éget ami Biggel voltam, amit mellette éltem át és még mindig (pár nap híján egy évvel később is) úgy érzem, hogy mellette voltam teljes, hogy mióta nem vagyok vele, hiányzik valami, ami nélkül nem tudok élni és nem is lesz talán senki más, akivel ennyire jó lehetne. Pár nap híján egy éve történt, hogy két hét kihagyás utána teljes pompámban (de komolyan: magassarkú, combfix, új csipkésbugyi, miniruha stb.) felmentem hozzá, hogy együtt legyünk, mikor is közölte, hogy előző este lefeküdt mással és hogy én döntsem el, hogy hogy legyen tovább. Végül otthagytam, de nagyon sokat küzdöttem magamban, de addigra már kétszer szakítottunk és úgy éreztem, hogy ha ezek után maradok, akkor magammal nem tudnék elszámolni. Egyik barátnőm, A vetette fel, hogy mi lett volna, ha vele maradok akkor, lehet, hogy ennyi kellett volna neki, ahhoz, hogy belémszeressen. Visszagondolva, igen, lehet ezt kellett volna tennem, de akkor tényleg nem bírtam. Egy év után meg elég gáz lenne olyan emailt írni neki, hogy hiányzol és vissza akarlak kapni, pláne azután, hogy szilveszterkor még annyit se mondott: fapapucs.
Na nem nyavalygok tovább. Amúgy írás közben rájöttem, hogy lehet nem is magányos vagyok, csak kiábrándult. Ez sokkal jobban jellemzi a hangulatom...

Summary of the week

Érdekes egy héten vagyok túl (nagyjából).
Kedden ellógtam két órát.
Szerdán leleszbikusozott egy tanárom, mert a mellettem ülő csoporttársnőmmel mertem beszélgetni (idézem: "mert ha még fiúval beszélgetne") az ő csodálatos (= a könyvét ctrl+c-ctrl+v-vel ppt-be átpakoló, majd azt szó szerint felolvasó) előadásán. Majdnem felkaptam a cuccom és kijöttem. Igazából visszatekintve ki kellett volna jönnöm, mert tanár nem veszi észre magát, hogy milyen egy faszkalap még azután sem, hogy novemberben kiugrott a harmadikról egy diákja, akinek a konzulense volt... erről persze órán szó sincs, csak arról, hogy az ő tanítványai most hol milyen vezető beosztásban dolgoznak... utálom ezt a vén faszt...
Este meg átrendeztünk a szobát és most saját kis zugom van :)
A csütörtök már majdnem jó is volt, de heg.-en közölte a tanárunk, hogy akkor jövőhéten írunk a BSc-s féléves anyagból. KÖSZI! amit mi nem is tanultunk... De szerencsére annyi mindent kihúzattunk vele, hogy gyakorlatilag csak 25 oldal a tankönyvben :) De így is eléggé idegállapotban voltam mikor kijöttem óráról (+ még egy ellógott óra) és rohantam Nhez, hogy legyen szíves felszerelni kellő mennyiségű energiaitallal, mert nem elég, hogy ez van, még tanulnom kell egész délután, mert pénteken zhzok. És mikor odaértem, megtörtént a csoda: ott volt Dalospacsirta. Szegénykém tiszta aranyos volt (vagy legalábbis nem volt zavarban a történtek miatt), de nekem meg épp akkora volt a fejem, hogy odalöktem egy sziát és már mentem is tovább. Remélem nem értette félre. Jövőkedden megyünk ugyanarra a szakestre, szóval legkésőbb ott fény derül mindenre :)
Ma meg zhztam, amire közölte a gyakvez csávó, hogy hát most megadja, de ha köv gyakon is ennyire alulteljesítek, akkor nem fogja. Tanulni,tanulni,tanulni... itt még idegesített egy kicsit, hogy mi az hogy a progit amivel dolgozunk nem tudom még kívülről odavissza (két hete gyakon foglalkoztunk vele utoljára és először) és persze mikor mondtam neki h leszedtem én, hogy gyakoroljak, de nem volt kompatibilis a winfosommal, akkor meg még ő nézett hülyének (mivel egyemmeg ő már kétdiplomás köcsög, amiből az egyik infós) hogy de mért nem. Mondom nemtudom, hétvégén újrateszem a winfost, utána már futnia kell.
Szóval most kb itt tartok.
Gólya talán feljön hétvégén, de megkérdezte, hogy egyedül leszek-e és mikor azt mondtam (hazudtam), hogy igen, akkor tovább nem beszélt erről. Szerintem fél, hogy szexuálisan zaklatni fogom, mint egyszer régen (mennyire belémlát :D) bár már a legutóbbi ittlétekor is igyekeztem jókislány lenni, de arról nem tehetek, hogy teljesen bezsongok tőle, ha mellette vagyok...
Ja igen és a hét legérdekesebb pillanata díjat pedig ez nyeri:
Szöszinek már vagy 2 napja fájt az alhasa a hét közepén. Megegyeztünk, hogy másnap megy dokihoz, mert ez így mégse állapot, de, hogy addig is kibírja, feljött Pasi hozzá, hogy simogassa meg babusgassa. Szöszi megkért, hogy nyomkodjam már meg a hasfalát, hogy nem kemény-e mert ő már nem tudja. Mondom ok. És odatérdeltem mellé az ágyára, miközben Pasi ott ült mellette és simogatta és én meg elkezdtem a hasán jobbra-balra húzni a kezem és annyira furcsa érzésem lett. Betörtem az intimszférájukba, rettenetesen éreztem, de másrészt meg érdekes volt, mert fizikailag sosem kerültem ennyire közel egy másik párhoz.
Ezek után ma még pihizek, holnaptól meg elvileg tanulás, de este lehet, hogy Mszobatárssal megyünk véntinédzser buliba :D

Tired

Kimerültem. Idáig tartott az endorfin löket. Pedig ma nem is volt sok dolgom. Reggel volt egy órám, amin csak másolni kellett a tábláról, aztán hazasiettem, megkaptam végre a harmadik szurit is és azóta semmit nem tettem, mégis fél3kor úgy elaludtam, mintha egész éjjel ébren lettem volna. És még fáradtabban ébredtem. Nem tudom mi van velem.
Elment mindentől a kedvem. Nem vagyok éhes, nem akarok pasikkal foglalkozni (csak mert ma kétszer is megkaptam a kérdést, hogy mi újság a pasikkal), a libidóm is a béka segge alatt van (pedig már január közepe óta nem szexeltem). A suliban jó, elfoglalom magam, a koliban meg ott vannak a dolgok... félek, de erős leszek, mert támasz akarok lenni, méltó a bizalomra, még akkor is, ha más szemében éppen én teszem a rossz dolgot.
Belül remegek. Remegek az ürességtől. Remegek attól, hogy nem is vágyom semmire. Remegek, mert annyi mindent akartam és alig van valamim. Amim van, azt megbecsülöm. Ami tudom, hogy felesleges, azt elengedem. Még akkor is, ha én leszek a rossz és a szívtelen. Tudom, hogy mit akarok, de egyáltalán nem vágyom rá. Tengődök óráról órára és örülök, hogy közben egy percem sincs foglalkozni az élettel. Hétfőn persze még végig ábrándoztam az órát, de felesleges volt. Csak a szép emlékek maradtak és az üresség.
Valószínűleg sosem illettünk volna egymáshoz, de a pillanat szenvedélye magával ragadt és szerettem volna csak sodródni és sodródni egész addig, míg el nem jutok a beteljesült álmok földjére, de megint csak a bilibe lógott a kezem.
Sírni akarok, pedig nem vagyok szomorú. Üres vagyok.
Hányni akarok, pedig nem vagyok tele.
Úgy érzem, ki kell űzni magamból valamit/valakit, lelkileg, testileg és minden egyéb módon. A reményt nem akarom elengedni. A reményt, hogy aki beteg, meggyógyul, aki magányos, az megtalálja a boldogságot, hogy lesz még olyan, hogy szerelem, hogy tényleg majd megőrülök valakiért és ő is értem és nem csak részegen, a félhomályban, hanem fényes nappal, kócos reggeleken, fáradt estéken, mikor tényleg csak annyi kell, hogy átöleljen. Nem látok kiutat. Most nem. De a hit munkálkodik bennem.
Mindig meglepődök, mert igenis hiszek. Bármennyire is küzdök ellene. Rosszul mondom... Hiszek. Istenben, a jóságban, a barátságban, a szeretet erejében. Hiszek abban, hogy minden jó lesz. Hiszek abban, hogy át kell élni a rossz perceket, órákat, napokat, mert megéri, mert a végén olyan jutalmat kapunk, amiért megéri szenvedni. Fogalmam sincs, honnan jön ez a hit, de a gyökerei a lelkem mélyéig beásták magukat. Onnantól, hogy a nagymamám tanítgatott, hogyan kell Istenhez beszélni, egészen odáig, hogy merek hozzá beszélni. Beszélek az halottaimhoz, akiket szeretek és akik nélkül nem ugyanaz az életem, mintha itt lennének. És most mindezt könnyezve írom...
Hiszem, hogy ha egyszer odakerülök, lesz valami a túloldalon. Találkozhatok az elvesztett szeretteimmel, leélhetek velük egy másik életet, melyben nem kell nélkülöznöm őket. És hiszem, hogy nem az alapján fognak megítélni, hogy hogyan éltem, hanem az alapján, hogy ki voltam. Igen elkövettem hibákat, de nem bánok meg semmit.
Hiszek a Szeretet erejében.

Legyél Királyfi!

Szóval beszéltem ma pár szót Szöszi Pasijával és mondta, hogy beszélt Dalospacsirtával valamelyik nap és állítólag a drága semmire sem emlékszik... :S:S:S:S
Szerencsére annyira nem vágott földhöz a dolog, mert azért kicsi szívem csitult (hála a sulinak - is) az elmúlt napokban, szóval így a fellegekből már simán lent voltam.
Mondjuk azért azt is észre lehet venni, hogy egy hete lapít, mint az a bizonyos barna kupac a fűben, szóval nem tudom, hogy ő most hogy áll ezzel... mindegy na, úgysem kerülhetjük el egymást nagyon sokáig, mert közben meg elkezdtünk közösen szervezni egy kirándulást április elejére. Legkésőbb akkor össze leszünk ám zárva (még 53 emberrel), de akkor aztán együtt leszünk*... ha csak nem hozza a Natasáját... Akkor kiborulok már mire Pestre érünk...
Na most kb ennyi. Zajlanak a dolgok a szobában is, a suli is pörög, fárasztó, de már jobb, mint múlt héten.

*ezt most visszaolvasva nem tudom mi íratta velem, mert nem szexelni akarok vele, csak hogy ott leszünk na... a tudatalattim bekeményített

Ja és tegnap reggelre a tudatalattim kielégített. Álmomban összeszedtem a postán egy pasit (ahová amúgy gyógyszert venni mentem), de nem is akármilyet, ilyen tökéletes adoniszt, combközépig érő farokkal :D És az volt a legdurvább, hogy annyira nem érzékeltem, hogy álmodok, hogy emlékszem, hogy még mondtam is magamnak, hogy nem igaz, hogy csütörtök után már megint kapás van :D Na szóval hatalmas farka volt és persze egymásnak estünk és úgy mentem el, hogy igazából még be se tette, csak hozzámért és hatalmasat élveztem, de úgy, hogy remegtem mindenhol. :):):):) És ami tényleg meglepett, hogy elmúlt a kiéhezettségem (már 1 hónapja böjtölök) ezek után. Most jól elvagyok, ha a tudatalattim így kisegít, akkor még az is lehet, hogy a végén tényleg találok egy normális pasit, mert nem fogok a "farkam" után futni.
Na kb ez van. :)

:)

Általános jókedv van, S-sel vége, az endorfinlöket még mindig tart :)
Csak az álmodozásról kell leszokni azzal, hogy időnként ránézek arra a képre amin a másik csajjal van (akivel elvileg nincs kapcsolatban) és máris fél lábujjheggyel visszatérek a földre.
Nem nagyon beszéltünk azóta, csak egy hivatalos levelet váltottunk meló ügyben, de nem érdekel, mert ez jó volt és visszaadta a hitemet sok dologban és végre megint többre becsülöm magam annál minthogy beérjem egy olyan pasival, akit nem is szeretek igazán, csak azért, hogy ne sérüljek. Ha a sérülések ilyen csodálatos előzményekkel járnak, akkor igenis megéri belevágni!
Van egy mondásunk Kislányommal, mert mindketten csalódtunk már IT-s pasikban:
"Nem hiszünk a kockának!"
Ezt ma egy olyan megjegyzéssel egészítette ki, hogy még mindig röhögök rajta:
"Vigyázz velük, néhány meg van cinkelve"
Szóval általános jókedv és perpill ennyi bőőőven elég. A jövőhetet simán végigcsinálom és figyelni fogok, nem ábrándozni és tanulok és igenis hegesztőmérnök leszek pont! :D

Micsoda este!!!!

Hajajj... nem is tudom hol kezdjem...
Szöszi meg a Pasija szülinapját ünnepeltük tegnap este. Pasival van sok közös barátunk, akik szintén ott voltak. És ott volt az a srác is, akiről már dec.31-én írtam, hogy belepistultam. Közben úgy hallottam lett vmi nője, de nem nagyon mutatkoztak együtt meg semmi. Dalospacsirta lesz a fedőneve, mert egyelőre jobbat nem tudok :) Szóval ott volt ő is. De ezt majd később.

Pasit felköszöntötte egy ott italozó szintén szülinapos pasi (szigorúan kispével), aki cserébe azt kérte, hogy mutasson be neki Pasi szingli csajokat közülünk. Kislányommal letelepedtünk aztán beszélgettünk, de Kislányom lelépett nem nagyon érdekelte a dolog. Mi meg csak beszéltünk és beszéltünk... aztán elkérte a számomat, majd később smártunk. Nem volt nagy szám, szörnyen durva és sok nyállal és nyelvvel és borostával dolgozott, szóval nem nagyon vágyom ilyen jellegű folytatásra. Viszont barátkozásra jó lesz.

Aztán mentünk legkedvesebb keménységmérési szórakozóhelyünkre (nem félreérteni :).
És ott meg ugye ott volt Dalospacsirta. Egy "pöppet" be volt rúgva, egy üres poharat szorongatva állt egyedül, így odamentem hozzá, hogy táncoljunk. Nagyon jó ritmusérzéke van, élveztem vele a bulizást. És közben időnként belecsókolgatott a nyakamba. Hát mondom akkor talán még sem vagyok neki annyira közömbös, így némi szemezés meg bújás után végül csak elkezdtünk csókolózni :):):):):):):):) Annyira jóóó volt, a korábbi pasihoz képest meg nem is lehet összehasonlítani... úgy csókol, ahogy én, érzékien, játékosan... szóval nagyon gyorsan egymásba gabalyodtunk és közben bennem volt végig az az érzés, hogy ez nem lehet igaz, tényleg ez történik stbstb. Nagyjából 4-4,5 órát töltöttünk így, táncoltunk, csókolóztunk... hihetetlen érzés volt!!! Volt, hogy percekig csak álltunk és (természetesen becsukott szemmel) csókolóztunk és annyira hihetetlen volt az egész... üvöltött körülöttünk a rock, heringparti volt és mégis képes volt a világ kettőnkre beszűkülni. Olyan szenvedély tombolt mindkettőnkben, hogy biztos vagyok benne ha lett volna lehetőségünk, akkor nem állunk itt meg. Azt mondta, hogy én vagyok ez ő Hercegnője (akkor majd elolvadtam tőle,de persze mostmár azért józanul állok hozzá - még inkább olvadok :D) és azt is mondta, hogy rettenetesen kíván - mondjuk ez nem volt kétséges, annyi szenvedély volt a csókjaiban, nagyjából 8 órája váltunk el, de még mindig hatalmas vigyor ül az arcomon meg képes vagyok egy pillanat alatt elpirulni, ha eszembejut az éjjel és nem gyengén be is vagyok még mindig indulva... Mostmár merem állítani, hogy végérvényesen belezúgtam. Nem tudom lesz-e folytatás, mert a végére eléggé elfáradt(unk), oxigén és vízhiánnyal küszködtünk többet között :P:P:P

Az se számít, ha csak ennyi volt, mert annyira, de annyira tökéletes éjszaka volt vele és az se érdekel ha a fél egyetem erről fog pletykálni, mert nagyon sok ismerős volt lent, MERT KURVÁRA JÓ VOLT ÉS TÖKÉLETES és mégmégmég :D:D:D:D:D:D

Most zenének egy olyan, jön, ami már volt a blogon feldolgozásban, de erre történt az első csókunk, szóval muszáj, hogy itt álljon:


ui. S-t dobom, mert végre tudom milyen boldogságra vágyom mégha nem is Dalospacsirtával jön össze.

Persze, hogy megint...

1) ... tüzelek és S nem ér rá
2) ... tüzelek és nem kívánom S-t
3) ... tüzelek és aki(ke)t kívánnék az(ok közül senki) szóba se jöhet
4) ... bulizunk csütörtökön és ott lesz 2 szóba jöhető pasi is és úgyse lesz semmi
5) ... suli van
6) ... azt várják, hogy mindent tudjak, amit az elmúlt 3,5 évben tanultam
7) ... csak itt van ködös, rossz-rossz idő és minden máshol sunshine van
8) ... be kell iratkoznom a könyvtárba - pedig a bsc-t is meg lehetett (majdnem) csinálni enélkül
9) ... tanulni kell (majd lassan)
0) ... tüzelek!!!

Hát kb ez van most.

Helyzetjelentés

Élek, bár az elmúlt napokban nem nagyon volt kedvem írni.
Átvettem a diplomám, beiratkoztam MScre, előmondtam a hallgatói esküt, semmi extra nincs most. Hétfőtől suli, sok órám lesz, fárasztó lesz, nem is biztos, hogy tényleg ezt akarom, de majd lesz vhogy. Közben hívtak a nyárigyakos cégtől, hogy nem akarok-e friss-diplomás programra menni. Hát mondom... most épp nem, majd (ha minden jól megy) két év múlva.
KisLányommal csúnyán összevesztünk, ajtócsapkodás, kiabálás, minden volt, de most normalizálódni látszik a helyzet.
Úgy néz ki, vagy 9en leszünk együtt szakirányon, ezzel a miénk lesz a legnagyobb... mindenki ezt a szart kapta...
Tegnap csináltam édes-savanyút, és tőlem szokatlanul önként rizzsel ettem. Át kell állni erre, mert egészségesebb (még ha a lidlből is van), mintha mindig csak pizzát ennénk.
Hát úgy kb. ez van...
Igazából most zene se lesz, mert olyan semmilyen hangulatom van.
S-sel rendben vannak a dolgok, megbeszéltük a problémákat és úgy tűnik megoldást is találtunk rá.

Szomor

Pedig boldognak kéne lennem... a barátommal vagyok már harmadik napja... ehelyett végtelen szomorúságot érzek és fáradtságot is. Olyan, mint egy energiavámpír. Egy hetet kell otthon pihennem, hogy pár napot vele bírjak tölteni és ilyenkor is az idő nagy részében veszekszünk. Mindenért egymást hibáztatjuk. Persze én se vagyok tökéletes tudom... Meg állandóan szexelne, én meg ettől a nyomástól inkább csak bezárok és az jön hogy neeee.
Tegnap balhézott, mert velem akarta tölteni az egész napot, én meg elmentem színházba - ahová hozzáteszem ő is jöhetett volna, csak kijelentette, hogy ő nem jön - és én voltam a rossz, hogy nem akarok éjjel-nappal vele lenni. Annyira unom ezt a ragaszkodósdit.
Mivel már úgyis el volt szúrva az egész napos együttlevés, ezért este elmentem Nhez (hozzáteszem 3 napja mindenhez engedélyt kérek :s).
Ott voltak a szobatársai is, de annyira nem érdekelt... Inceptiont néztünk és csókolóztunk többször is, meg simogattunk egymás karját, kezét meg a lábfejünkkel a másikét. Annyira jól esett :$ Neki ennyi is elég (nem mintha lehetett volna többről szó) és ez most felszabadító volt. Meg peteérésem van közben, úgyhogy ha ketten lettünk volna, lehet szexelek is vele, mert be voltam indulva (persze itthon az "emberrel" semmi sem mozdul meg bennem :S). Úgyhogy jó volt vele, várom, hogy megint Tokajban legyünk, ha addig nem is, ott sztem tuti lesz vmi ha addig nem leszek mással jobb kapcsolatban, de lehet még akkor is... rossz vagyok :$

Ez van most. Hegesztőmérnök leszek hurráhurrá :S Még egy szabad hetem van, jövő hét végén végre átveszem a diplomámat is, aztán megint reghét és lassan kezdődik elölről a suli, de most legalább pihentebben kezdem :)

Csak egy megjegyzés...

Soha, SOha, de SOHA ne felejtsd el megnézni, hogy hová is meg végső állomásként az a tuti busz, amivel te 1 óra 10 perc alatt Pestről Kecskemétre akarsz érni, mert tuti kettő megy és te arra szállsz fel, ami 2 órán át, 50nel vánszorogva megy és minden bokorban megáll...............
De legalább a Pesti IKEÁzás jó volt :) Szép új ágyneműhuzat és egy jó kajálás lett az eredménye :):):)



ui. hová lett a fűtés félúton hazafelé a vonatról????????!!!!!!!
ui2. igen, mi keringtünk 5 percig a kecskeméti auchan parkolójában abban a szürke nissanban, mert nem találtuk a kijáratot... ilyen az, ha 3 nő ül egy kocsiban... :D

Pasik

Nem tudok tudjukmi leltárt írni, mint te, de tudok írni róluk.

Az első viszonylag későn jött, már 18 elmúltam. Váratlanul toppant be, 16 hónapig maradt. Itthon még ma is sokszor visszavárják, de én már ott a legvégén tudtam, hogy nincs visszaút. Az nem lehet teljesen boldog, kiegyensúlyozott kapcsolat, ahol az egyik fél képtelen az orgazmusra.

A második sokkal tudatosabb volt. Jelen volt az életemben már az első alatt is, de csak mint barát. Tudtam, hogy szeretnék vele lenni. Sokkal közelebb álltunk egymáshoz lelkileg. Vele volt először orgazmusom. Szegénykém... akkor először annyira rákaptam a dologra, hogy 3ig abba se hagytam, pedig majd meghalt egy cigiért :) A fél szomszédság hallotta, hogy nekem most nagyonjó. Aztán vége lett. Csodás 8 hónap volt, de mikor mellette fekve már másra gondoltam, tudtam, hogy ideje lépni.

Jött a harmadik, Big. Alig telt el 10 nap... Ő volt az első, aki mélyen megérintett, sokáig tartott feldolgozni, hogy nem lehet az enyém, a blogom fele róla szól... Tapasztaltabb volt nálam, értette a dolgát. Belebolondultam. Ha vele voltam, csak úgy emlegettem, hogy csodaországban vagyok. Tényleg olyan volt... teljesen elszigetelve a valódi világtól, a szobájában csak ő és én léteztünk. Az eddigi legjobb szeretőm volt. Viccelődtem vele, hogy én nem járok 23nál idősebb pasival és a végén tényleg külön voltunk, mire jött a születésnapja.

Egy hónappal később véletlenül találkoztam a negyedikkel. Az addigi révületemből, hogy nem lehetek Biggel kirántott. Amint megláttam, tudtam, hogy kell nekem. Egy hétre rá találkoztunk egy buliban. A buliba is csak a haverjai rángatták el, jönni se akart, de bevetettem magam és életemben először felszedtem egy pasit. Iszonyat büszke voltam magamra meg a sárga felsőmre :) Persze maga a szex nem lett valami nagy szám, nekem tuti jobb volt, mint neki, de akkor ez nem számított. Önző voltam, mert megtehettem. Volt végre egyéjszakás is a listámon.

(Lista: olyasmi, mint egy bakancslista, de szexre vonatkozik. Elemei: egyéjszakás kaland, 30as pasi, jóval a 30. szülinapom előtt [ne mosolyogj :P] és ehhez hasonlók. Mindezt még azelőtt kell "teljesíteni" mielőtt férjhez megyek. A 30as pasit tapasztalt G barátnőm ajánlotta figyelmembe :)

Most járok az ötödiknél. Barátféle, akivel néha összebújunk. Néhány pillanatra úgy érezzük, mintha lenne kit szeretnünk. A szex jó vele, bár a Big-es szintet nem üti meg.

Várom a hatodikat. Lehetett volna hosszabb is a lista, de a körülmények így hozták. Nem bánom.

Tudom, hogy olvasol :)

A kis köreim az enyémek, nagyjából a lehetséges "kimeneteket" mérem fel ilyenkor.
A leltárt megkaptad.
A te leltáradban olvasottak miatt tudom, hogy akarnálak, ha elérhető lennél.
Kérdezz :)


Imádom ezt a dalt :)

Furán

Tudom, hogy ezt most olvasod, de akkor is írnom kell rólad.
Nem lesz olyan, mint a többi poszt, mert tudom, hogy olvasod, de akkor is írnom kell.

Mindig érdekes, mikor egy új ember érkezik az életünkbe. Nem tudni meddig marad, milyen hatással lesz és mit hagy maga után. Hiszek abban, hogy a sors (vagy nevezzük bárhogy) nem véletlenül hozza az életünkbe az adott embereket. Ha más nem, hát tanulság céljából...

Tehát adott egy ismeretlen, a blogvilágból. Meg én. Meg a Skype. Rengeteg kérdés merül fel bennem. Volt már ilyen ismeretlen, aki 4 órán át képes volt velem egyszer beszélgetni, majd eltűnt. Ennyi volt, nem volt vele baj. Ez most nem ilyen lesz, úgy gondolom.

Meglepő volt ez a mai nap. Gondoltam majd el emailezünk, aztán lesz valami, erre skype-oltunk fél délután. Jól esett. Nem beszéltünk semmi halálkomoly témáról, de akkor is jó volt. Nem volt szó a múltról... az enyém itt van (a lényegesebb pontok ~ mondjuk) és őt is lehet követni a saját blogján. Ez tetszik. Annak idején Gólyával is ezt élveztem. Nincs vacakolás, csak lenni kell.

És igen, a kis agyam lefutja a szokásos köreit, de ez sem számít, felnőttem már a tündérmesékből.

Lassan ideje aludni menni. A zene pedig csak épp hangulati választás, imádom ezt a számot az Aerosmithtől :)

Welcome

2011. Elkezdődött. Nem volt semmi az albiban, egész este kétszer jött ki, akkor is a mosdóba és még véletlenül se szólt hozzánk.
Az év viszonylag jól indult, Kislányommal kicsit összekaptunk, de már az is rendben van. S szegénykém meg kórházban van, mert gyógyszerallergiája lett, így most mindennap rohanok be a városba, hogy vele is legyek. Nem vagyok még mindig szerelmes, de azért aranyos, ahogy örül nekem, mikor bemegyek. Persze, egész nap egy félig süket bácsival van összezárva és csak tanulnivaló van bent nála. Szóval persze, hogy örül :)
Az év beindult, csinálom, amit kell, ráérek mindenre és mindenkire. Fáradt vagyok, reggel is kelnem kell legkésőbb fél 8kor, mégis még itt vagyok és Nyeső Marit hallgatok és ide akarom linkelni, de nincs fent youtube-on az egyik kedvenc számom tőle, így még a végén egy rövid videót is csinálok neki és feltöltöm, mert én ezt ide akarom pakolni! :)



Ééés... alig 40-60 perc alatt megcsináltam a videót! :)