Re

Visszatértem. Nem mondom, hogy jól vagyok. Még nem. De elfogadtam. A szívemet az egyik, a lelkemet a másik törte össze. Most szünet van. Bár kétségtelenül vágyom valakire, aki ott van velem, akihez hozzábújhatok, aki magához húz, aki mellett biztonságban érezhetem magam, akivel lángra lobbanthatom az ágyat. De nem merek még gondolni se rá. Úgy érzem, nem lesz elég bátorságom valakit ilyen közel engedni magamhoz. Talán ha elég ideig "éheztetem" a lelkem, lesz elég bátorságom hozzá. Meg erőm. Félek. Hogy elszúrom, hogy rosszul választok, hogy akit választok nem fogom tudni szeretni, hogy nem fog tudni szeretni, hogy sérülök. Azt hiszem jelen állapotomban ez mind jogos. Remélem az idő begyógyítja a sebeim. Hiszek benne, hogy van valaki, akit nekem szánt a sors és ha találkozunk, akkor minden szenvedés elmúlik és biztos(abb) leszek a dolgomban...

Szomorúság

Mélyen, belül fáj. Nem tudok mit tenni. Barátnője van. Nekem persze azt mondta, hogy ő nem akar meg nem kell neki és a következő lány meg mégis... Annyira fáj belül, hogy már sírni sem bírok. Plusz még ami S-sel volt :( Csak a kötelességtudat tart még össze. Amúgy már rég kiborultan, részegen ülnék valahol egy késsel...

Nem vagyok még túl semmin

Ma MENen voltam. Lent volt. Egy lányt fűzött. Én meg feljöttem és sírtam. Azt hiszem egyértelmű. S. meg egyből itt volt és vígasztalt. És ezt a pasit nem bírom szeretni szerelemmel. Gyűlölöm magam, és őt, mert az ami nekem annyira sokat jelentett, neki semmit. :(:(:(:( :'(

Waiting for...

Nem tudom mi van velem... Mintha skizofrén lennék egy kicsit. Naponta többször feljövök ide és várom, hátha van valami új bejegyzés. Mintha nem én írnám az életem, hanem valaki más és én csak olvasnám. Megint kicsit lent vagyok. Tanulni kéne, de már elegem van; még egy hét hátra van, sok mindent meg kéne csinálni, de legszívesebben addig döglenék az ágyamban amíg csak lehet. Fáradt vagyok. Ez a harmadik olyan félévem, mikor a normálishoz (elvárthoz) képest 1,5szeres terheléssel megyek. És ez még csak a suli, semmi magánélet vagy MMSZ vagy Valbiz... De én vállaltam. Még egy hét és szabad vagyok, köv félévben már csak be kell fejezni az egyetemet (ezt a szakaszát).

Life in Pink

Kivételesen most előre a zene:



[Verse 1]
She looks to the sun
Help her to carry on
Braking down all the years
Wondering how she got here
She drifts through the sky
Counting the reasons why
How my life turned so fast
Remembering all of the past

[B-Section]
All the changes, and all the mistakes
Foolishly laughing at things that
Words that she says

[Verse 2]
She looks to the stars
Breaking, time to follow the heart
Her world is falling apart

[B-Section]
And the turning of every new page
A book on a shelf that is there to remain
Breaking the walls as she's tearing them down
A she is starting to drown

[Chorus]
She's waiting for love
She's waiting, waiting for love
Waiting, waiting for love
She's waiting, waiting so long

[Verse 3]
She prays to the Gods
Telling how she needs someone
Help me find where I am today
Life is looking very grey

[B-Section]
All the changes, all the mistakes
Foolishly laughing at things that
Everything that she says

[Chorus]

[Bridge]
I'm waiting for a new day to rise
COnversations to make sense to me and my mind
I need someone to lift me right off of my feet
And I want it, and I need it, and I'll leave it all behind

And all the changes I've made
And I remember the words, that you'll never say

[Chorus (3x)]

She looks to the sun...

Hihetlenül erős szám ez Pinktől!!!
Azt hiszem nem is főzök hozzá többet, a szövegben ott van minden :)

Futó gondolatok

Jól megvagyok N-nel. Barátok lettünk az elmúlt egy év során. Többen azt várják mikor lesz már vmi. Mért nem lehet elhinni, hogy ez csak ennyi?!

Más: megvan a gyakhelyem... 6 "mennyei" hét otthon. Remélem legalább a társaság jobb lesz.
Még két nap és jöhet a MEN, aztán meg jövőhéten remélhetőleg némi "man" is :D

Mára ennyi :)

Rohanás előre

Nincs két hete, hogy levezényeltem (szervezéstől kezdve végig) egy 100 fős rendezvényt, erre már megint benne vagyok a sűrűjében, mert a végzősöknek sok a dolguk és persze be kell segíteni... Nekem ki segített? Na jó végül is mindannyian, de most feszült vagyok és ideges (bár lehet csak azért mert tanulni kéne ehelyett még rohanhatok 2 ember után meg még télapó is van). Szóval most nagyon feszült vagyok. Ha holnap összejön a 4es jövőhéten név és szülinapi buliba megünneplem. Meg még innova eredmény sincs sehol, pedig van aki már tegnap megkapta :S
Megyek tanulni...

Bele a közepébe

GömBlog. Igen, mert sok mindennel fogok itt foglalkozni, úgy érzem. Ami épp a lelkemet piszkálja.

Most például, hogy mért(nem) használjuk ki egymást, illetve mért tűnik annyira veszettül jó indoknak a szakításra az, hogy nem akarlak kihasználni, egészen addig, míg minket nem akarnak dobni ezzel az indokkal...
Az egész úgy 5 hónappal ezelőtt kezdődött. Táncoltam egy fiúval (merthogy igen, lány vagyok:). Nem kellett sok idő - csupán pár hét - és már együtt voltunk, rengeteget szeretkeztünk, sok időt töltöttünk együtt. Karácsonyra fülig beleszerettem. Ő meg Szilveszterkor szakított velem, mert állítása szerint nem szeret és nem akar kihasználni. Na ezt a végén addig húztuk, hogy csak szex kapcsolat lett belőle, majd végül márciusban "megcsalt" (bár igazából már nem voltunk együtt) és akkor végre volt annyi lelkierőm, hogy otthagytam.
Időközben megismerkedtem egy másik sráccal és miután teljesen szabad lettem, pár héttel később összejöttünk. Sok dolgom volt, ő meg kicsit ragacs volt, így három két után azt mondtam, inkább külön folytassuk, mert bár a szex jó volt vele, de nem akarom kihasználni és csak ezért lenni vele.
A következő héten egy rendezvényen találkoztam valakivel, akitől azonnal tüzet fogtam. Gondoltam, hát jó, van ilyen, de most ideje lenne pihentetni a dolgokat. Mit hozott erre a sors? Az ez előtti héten összefutottunk egy közeli szórakozóhelyen. Táncoltunk, jött, aminek jönnie kellett, majd hazakísért. Két nappal később találkát kért, mely során elmondta, hogy nem akar tőlem tovább semmit (nem mintha lett volna ilyenről szó), és nem akar kihasználni se. (Ismerős mondat? Nekem igen...) Szóval ennek is vége lett.

Mindezek után, az egyik nagyon jó barátnőm kijelentette, hogy farkat növesztettem és tény, hogy kicsit én is így érzem, mert azon túl, hogy ez a legutóbbi "szakítás" nem rázott meg kicsit se, már azon gondolkozom, a következő pasit hogy fogom megszerezni. Ha "szerencsém" van akkor visszatérhetek egy éjszakára az itt felsoroltak közül a legelsőhöz, akinek az emlékétől máig nem tudok (és talán nem is akarok) igazán szabadulni. Annyira intenzív, szenvedélyes kapcsolatunk volt, hogy elképzelni nem tudom, hogy valaha, valakivel még ilyen legyen. Talán épp amiatt a gondolkodás miatt nem is lesz és miatta olyan leszek én is, mint ő: "elkapom" aki él és mozog... Küzdök ellene, de úgy érzem, most ez az időszak jön.
Az elmúlt egy évben megtanultam felismerni, kimondani és megvalósítani az álmaimat, vágyaimat és talán épp itt az ideje, hogy a következményeit is vállaljam, akár mások előtt is és persze magam előtt is.