Azt hiszem, lassan tovább lépek

Reggel van – felteszem a maszkom,
Újabb nap – mindig az én harcom
Nincs, ki helyettem megvívná,
Ha valaki figyelne, ezt írná:
Aranyos, kedves, néha kicsit csendes,
Belül sebes, szeme könnyes, szíve üres.
Csalódott a világban, annak egy fiában.
Azt hitte, örökre, de rájött csak örömre.
„Vigyázz a sörömre, míg elmegyek a körömre”
Lelkét megnyitotta, a fájdalmat befogadta
Egy napra? Egy hétre? Inkább több hónapra
Szenvedett, sírt, álmatlanul fordult
„Hát milyen világ ez, hogy minden így beborult?
Elvesztek a színek. Hallottál már ilyet?”
Csak szürke és fekete
Rágondolva, remegve
Írom most a sorokat
Töltjük ki a söröket
A barátok itt vannak, bármikor meghallgatnak
Megmondják: „hülye vagy! Örülnél, hogy elhagy!
Nem voltál magad mellette, a józan eszed elvette
Inkább igyál most velünk, a felestől majd feledünk”
Jönnek is a körök, már mindenki pörög,
Mikor nyílik az ajtó és belép egy csaj – ó
Utána meg ő, feles csúszik, szív hasad
Hát ő az, aki mellett megmarad?
Szem nedvesen, torok szárazon,
Nem bírom, azonnal távozom
Futok bele az éjszakába, lábam gyors, agyam kába
Valaki jön, utánam kiált, „várj meg!!!”
Valaki jön velem és kér, „állj meg!”
Átölelem és hagyja, elöntsenek a könnyek
Vár rám, míg sokára a szavak is megjönnek
„Feledd őt” – mondja, s a kezét körém fonja
Lesz még jobb, lesz még más, lesz olyan, hogy semmi már
Eszedbe nem juttatja, kezedet más fogja
Begyógyítja szívedet, lebegteti lelkedet.
Tanulj a hibádból, béka lett a királyból.
Hiába szőke, hiába magas – komolytalan pasas
Nem herceg, csak henceg – királysága tetszett
Pár percet benne töltve, mintha minden összedőlne
Kívül kristály, belül sivár
Szép szőke herceg, a sármod nincs már
Hatással rám, csak sajnálni tudom,
Hogy az utóbbi időben az életem mozizom
Hagytam, hogy elsodorj, néztem mi történik
Eszembe nem jutott, hogy néha illik
Cselekedni, gondolkodni, úgy tenni, hogy éljek
Melletted álomvilágban voltam, most ideje, hogy lépjek
Tovább végre, mert ennek vége
Elmúlt az álmatlanság, nincs több fájdalom
Bye-bye királyság, ami jön, azt vállalom…

Megzeberedve

Hajajj... napközben, mikor bent vagyok a hűtött irodában és semmi dolgom, annyira tudom kívánni a szexet. Mikor meg itthon vagyok a panelos 30fokban, akkor tudom, hogy kéne, de mivel már a szimpla fekvéstől is izzadok, el se kezdem és lassan már frusztrált vagyok, mert tudom, hogy kéne, mert napközben meg csak lesem a bútorokat, hogy melyiken hogyan csinálnám és ez elég izé, mert néha még a főnökre se bírok figyelni... gáz :D
Talán majd ma, a kereszthuzatos alvás előtt... _Szurkolás_

Nem kell!!!

Mára csak ennyi, azt hiszem minden benne van:

Do I have to...?

Sosem elég az, akik, amik vagyunk.!? Szerelembeesünk, szakítunk, mást keresünk, hiányzik az előző, próbáljuk megváltoztatni az újat, miközben, lehet, hogy a hiba a felhasználóban van. A melóban jó. Ha valami nem megfelelő, lecserélik és minden megy tovább a maga ipari tökéletességében. Lehet, hogy 10 év alatt az egész dolog teljesen kicserélődik, de a funkció megmarad, maximum hatékonyabb lesz az egész folyamat. Erre kellene nekünk is törekedni, hogy miközben cserélgetjük a darabjainkat - másokkal vagy, hogy jobbak legyünk, jobbnak tűnjünk - meg kellene tartani magunkat abban a kezdeti állapotban, mikor még nem romlott el semmink, nem okozott fájdalmat senki. Illetve még ha nem is ebben a kezdeti állapotban, hiszen az ilyenek hatására fejlődhet is az ember, de a körvonalakat megtartani és ha úgy alakul, azokon belül változni.
Ipari fáradtság. Azt hiszem, alszom...

I'm on fire

A meló tehet róla... ma reggel annyit kellett várnunk, hogy elkezdtem fantáziálni. Ugyebár befejeztem a regényem, de még egy újhoz nincs ihletem, így egy rövid sztorin kezdtem el gondolkodni. Már régóta játszom a gondolattal, milyen lehet két pasival egyszerre - pláne mióta megvan a két kiszemeltem (bár tudom, hogy velük biztos nem lesz semmi egyéb okok miatt). Nagyjából egy óra alatt sikerült annyit "bambulni" - annak ellenére, hogy négyen voltunk egy helyen - hogy az egész sztori megszületett a fejemben. És ilyenkor sosem a leírt szavakat látom magam előtt... hanem az eseményeket. Na azóta kb tüzelek és egész nap csak azt éreztem, hogy elkalandozok meg érzem minden pasi illatát (legalább 30cal voltunk egy épületben) és állandóan csak a szexre gondolok... Nem hiszem, hogy mostanában lesz tűzoltás, bár lehet, hogy este majd segítek magamon (és keresek vkit :P)
Amúgy a meló uncsi és hosszú, de hétfőtől elvileg javul a helyzet :)