2011. január 22., szombat

Szomor

Pedig boldognak kéne lennem... a barátommal vagyok már harmadik napja... ehelyett végtelen szomorúságot érzek és fáradtságot is. Olyan, mint egy energiavámpír. Egy hetet kell otthon pihennem, hogy pár napot vele bírjak tölteni és ilyenkor is az idő nagy részében veszekszünk. Mindenért egymást hibáztatjuk. Persze én se vagyok tökéletes tudom... Meg állandóan szexelne, én meg ettől a nyomástól inkább csak bezárok és az jön hogy neeee.
Tegnap balhézott, mert velem akarta tölteni az egész napot, én meg elmentem színházba - ahová hozzáteszem ő is jöhetett volna, csak kijelentette, hogy ő nem jön - és én voltam a rossz, hogy nem akarok éjjel-nappal vele lenni. Annyira unom ezt a ragaszkodósdit.
Mivel már úgyis el volt szúrva az egész napos együttlevés, ezért este elmentem Nhez (hozzáteszem 3 napja mindenhez engedélyt kérek :s).
Ott voltak a szobatársai is, de annyira nem érdekelt... Inceptiont néztünk és csókolóztunk többször is, meg simogattunk egymás karját, kezét meg a lábfejünkkel a másikét. Annyira jól esett :$ Neki ennyi is elég (nem mintha lehetett volna többről szó) és ez most felszabadító volt. Meg peteérésem van közben, úgyhogy ha ketten lettünk volna, lehet szexelek is vele, mert be voltam indulva (persze itthon az "emberrel" semmi sem mozdul meg bennem :S). Úgyhogy jó volt vele, várom, hogy megint Tokajban legyünk, ha addig nem is, ott sztem tuti lesz vmi ha addig nem leszek mással jobb kapcsolatban, de lehet még akkor is... rossz vagyok :$

Ez van most. Hegesztőmérnök leszek hurráhurrá :S Még egy szabad hetem van, jövő hét végén végre átveszem a diplomámat is, aztán megint reghét és lassan kezdődik elölről a suli, de most legalább pihentebben kezdem :)

2011. január 17., hétfő

Csak egy megjegyzés...

Soha, SOha, de SOHA ne felejtsd el megnézni, hogy hová is meg végső állomásként az a tuti busz, amivel te 1 óra 10 perc alatt Pestről Kecskemétre akarsz érni, mert tuti kettő megy és te arra szállsz fel, ami 2 órán át, 50nel vánszorogva megy és minden bokorban megáll...............
De legalább a Pesti IKEÁzás jó volt :) Szép új ágyneműhuzat és egy jó kajálás lett az eredménye :):):)



ui. hová lett a fűtés félúton hazafelé a vonatról????????!!!!!!!
ui2. igen, mi keringtünk 5 percig a kecskeméti auchan parkolójában abban a szürke nissanban, mert nem találtuk a kijáratot... ilyen az, ha 3 nő ül egy kocsiban... :D

2011. január 11., kedd

Pasik

Nem tudok tudjukmi leltárt írni, mint te, de tudok írni róluk.

Az első viszonylag későn jött, már 18 elmúltam. Váratlanul toppant be, 16 hónapig maradt. Itthon még ma is sokszor visszavárják, de én már ott a legvégén tudtam, hogy nincs visszaút. Az nem lehet teljesen boldog, kiegyensúlyozott kapcsolat, ahol az egyik fél képtelen az orgazmusra.

A második sokkal tudatosabb volt. Jelen volt az életemben már az első alatt is, de csak mint barát. Tudtam, hogy szeretnék vele lenni. Sokkal közelebb álltunk egymáshoz lelkileg. Vele volt először orgazmusom. Szegénykém... akkor először annyira rákaptam a dologra, hogy 3ig abba se hagytam, pedig majd meghalt egy cigiért :) A fél szomszédság hallotta, hogy nekem most nagyonjó. Aztán vége lett. Csodás 8 hónap volt, de mikor mellette fekve már másra gondoltam, tudtam, hogy ideje lépni.

Jött a harmadik, Big. Alig telt el 10 nap... Ő volt az első, aki mélyen megérintett, sokáig tartott feldolgozni, hogy nem lehet az enyém, a blogom fele róla szól... Tapasztaltabb volt nálam, értette a dolgát. Belebolondultam. Ha vele voltam, csak úgy emlegettem, hogy csodaországban vagyok. Tényleg olyan volt... teljesen elszigetelve a valódi világtól, a szobájában csak ő és én léteztünk. Az eddigi legjobb szeretőm volt. Viccelődtem vele, hogy én nem járok 23nál idősebb pasival és a végén tényleg külön voltunk, mire jött a születésnapja.

Egy hónappal később véletlenül találkoztam a negyedikkel. Az addigi révületemből, hogy nem lehetek Biggel kirántott. Amint megláttam, tudtam, hogy kell nekem. Egy hétre rá találkoztunk egy buliban. A buliba is csak a haverjai rángatták el, jönni se akart, de bevetettem magam és életemben először felszedtem egy pasit. Iszonyat büszke voltam magamra meg a sárga felsőmre :) Persze maga a szex nem lett valami nagy szám, nekem tuti jobb volt, mint neki, de akkor ez nem számított. Önző voltam, mert megtehettem. Volt végre egyéjszakás is a listámon.

(Lista: olyasmi, mint egy bakancslista, de szexre vonatkozik. Elemei: egyéjszakás kaland, 30as pasi, jóval a 30. szülinapom előtt [ne mosolyogj :P] és ehhez hasonlók. Mindezt még azelőtt kell "teljesíteni" mielőtt férjhez megyek. A 30as pasit tapasztalt G barátnőm ajánlotta figyelmembe :)

Most járok az ötödiknél. Barátféle, akivel néha összebújunk. Néhány pillanatra úgy érezzük, mintha lenne kit szeretnünk. A szex jó vele, bár a Big-es szintet nem üti meg.

Várom a hatodikat. Lehetett volna hosszabb is a lista, de a körülmények így hozták. Nem bánom.

Tudom, hogy olvasol :)

A kis köreim az enyémek, nagyjából a lehetséges "kimeneteket" mérem fel ilyenkor.
A leltárt megkaptad.
A te leltáradban olvasottak miatt tudom, hogy akarnálak, ha elérhető lennél.
Kérdezz :)


Imádom ezt a dalt :)

Furán

Tudom, hogy ezt most olvasod, de akkor is írnom kell rólad.
Nem lesz olyan, mint a többi poszt, mert tudom, hogy olvasod, de akkor is írnom kell.

Mindig érdekes, mikor egy új ember érkezik az életünkbe. Nem tudni meddig marad, milyen hatással lesz és mit hagy maga után. Hiszek abban, hogy a sors (vagy nevezzük bárhogy) nem véletlenül hozza az életünkbe az adott embereket. Ha más nem, hát tanulság céljából...

Tehát adott egy ismeretlen, a blogvilágból. Meg én. Meg a Skype. Rengeteg kérdés merül fel bennem. Volt már ilyen ismeretlen, aki 4 órán át képes volt velem egyszer beszélgetni, majd eltűnt. Ennyi volt, nem volt vele baj. Ez most nem ilyen lesz, úgy gondolom.

Meglepő volt ez a mai nap. Gondoltam majd el emailezünk, aztán lesz valami, erre skype-oltunk fél délután. Jól esett. Nem beszéltünk semmi halálkomoly témáról, de akkor is jó volt. Nem volt szó a múltról... az enyém itt van (a lényegesebb pontok ~ mondjuk) és őt is lehet követni a saját blogján. Ez tetszik. Annak idején Gólyával is ezt élveztem. Nincs vacakolás, csak lenni kell.

És igen, a kis agyam lefutja a szokásos köreit, de ez sem számít, felnőttem már a tündérmesékből.

Lassan ideje aludni menni. A zene pedig csak épp hangulati választás, imádom ezt a számot az Aerosmithtől :)

2011. január 7., péntek

Welcome

2011. Elkezdődött. Nem volt semmi az albiban, egész este kétszer jött ki, akkor is a mosdóba és még véletlenül se szólt hozzánk.
Az év viszonylag jól indult, Kislányommal kicsit összekaptunk, de már az is rendben van. S szegénykém meg kórházban van, mert gyógyszerallergiája lett, így most mindennap rohanok be a városba, hogy vele is legyek. Nem vagyok még mindig szerelmes, de azért aranyos, ahogy örül nekem, mikor bemegyek. Persze, egész nap egy félig süket bácsival van összezárva és csak tanulnivaló van bent nála. Szóval persze, hogy örül :)
Az év beindult, csinálom, amit kell, ráérek mindenre és mindenkire. Fáradt vagyok, reggel is kelnem kell legkésőbb fél 8kor, mégis még itt vagyok és Nyeső Marit hallgatok és ide akarom linkelni, de nincs fent youtube-on az egyik kedvenc számom tőle, így még a végén egy rövid videót is csinálok neki és feltöltöm, mert én ezt ide akarom pakolni! :)



Ééés... alig 40-60 perc alatt megcsináltam a videót! :)