2010. június 19., szombat

Évadzáró

Hogyan búcsúzol el valakitől, akiről tudod, hogy még fogod látni, de már nem lesztek úgy, hiába minden érzelem/vonzalom?
Ma furcsa dolog történt... S bejött reggel miközben reggeliztem. Beszélgettünk, aztán csókolóztunk is közben, végül minden korábbi elvemet feladva szeretkeztünk. Ilyen nagy orgazmusom talán még sosem volt. Annyira ideális volt a helyzet. Utána is összebújtunk, majd fürdés után filmeztünk, bújtunk, csókolóztunk, elvoltunk. Hihetetlen, hogy ilyen "laboratóriumi" körülmények között - egy átlagos hétköznap inkább jövés-menésből áll, nincs ennyi időnk egymásra - mennyire jól működünk. Délután elsírtam magam. Itt volt minden a kezeim között, amit akarok, mert ő tényleg szeret és elfogad úgy, ahogy vagyok, mi több szeret így, ahogy vagyok, de a körülmények elszakítanak. Jövőhéten mindketten hazaköltözünk, nagyjából 300 km lesz közöttünk. Talán nem is bánom, mert így egy szép emlékünk marad a másikról, de ha ilyen formában fenn tudnánk tartani ezt a dolgot, vele boldog lennék, tudom (most kiveszem a kezem a biliből...).
Úgy éreztem magam egész nap, mintha egy sorozat évadzárójában lennénk, ahol a nézők megkapják, hogy végre összejövünk, de hogy fájjon is, abban a tudatban kell töltenünk a napot, hogy csak ennyi adatott.
Ugyanakkor ott van az is, hogy TUDOM, hogy a valóságban nem működünk, így mondtam neki, hogy nehogy várjon rám a nyáron, inkább élvezze ki a bulikat. Meg a mai napig meggyőződésem volt, hogy nem passzolunk.Szóval maradok ennél az objektív véleménynél és a mai napot pedig az emlékeim legszebb csokrában fogom őrizni.
Hiszen ott van a másik dolog is drága barátommal. Tegnap költözött ő is, egy haverjával segítettünk csomagolni. Kidöglöttünk, mindhárman kidőltünk DB ágyán. Valahogy összetalálkozott a szánk, aztán egyre több csókot váltottunk. Szerencsére a haver vette a lapot és magunkra hagyott. Nem akartam lefeküdni vele, mert az sok mindent összekuszált volna, ugyanis exek is vagyunk, így a végén ő kézimunkát kapott én meg egy sörösüveg szilánkot a lábujjamba.
Egy 10es skálán mekkora b.i.t.c.h. vagyok ezek után???

2010. június 17., csütörtök

Bürokrácia

Nem hiszem el, hogy lehet ennyire bürokratikus egy egyetem... Azt mondják, megcsinálják az indexünket ma 10re és lehet vinni, erre bemegyek fél kettőkor: - Ó, még csak most kezdem el beírni őket, de tanár úr amúgy sincs bent, szóval majd hétfőn lehet jönni érte. KÖSZI. Ráadásul még csak meg se lehet kérdezni a tanárt, mert persze miért is lenne bent munkaidőben, hogy mért húzott le egy teljes számolást vagy mért nem adott több pontot... 5 pontra voltam a megváltástól, de nem, csesszünk ki a hallgatókkal, jöjjenek jövőhéten is! _gyűlölködősarc_



Igen, TH, mert most így ordítanék legszívesebben én is...

2010. június 14., hétfő

Különbségek

Nemrég csak mentem a folyosón és egyszercsak bevillant... Nem megy a szex, mert nem arra vágyom. Jobban mondva nem szexre, dugásra, ne adj isten baszásra. Szeretkezni akarok. Most értettem meg igazán a különbséget közöttük. Az egyikben csak a test vesz részt, míg a másikban a lélek is. Arra vágyok, hogy valakinek odaadjam a testem és a lelkem egyaránt. Szeretkezni akarok valaki olyannal, aki érdemes rá. Azt hiszem újabb fejlődési szintre jutottam ezzel. Megvan az út, amit be kell járnom, tudom, mert csütörtökön deja vu-m volt és hiszek abban, hogy ezt azért érezzük, mert a jó úton járunk és a lelkünk érzi, hogy helyesen cselekszünk. El kellett mennem az exemhez, hogy eljussak erre a felismerésre, hogy rájöjjek, a szex nem minden. Mostantól fogva úgy szeretnék élni, hogy csak annak adom magam, aki erre méltó, mert csak így leszek jóban magammal. Mára ennyi :)

2010. június 12., szombat

Üres vágyak

A hét gyorsan eltelt...
Ha akartam volna, szeretkezhettem volna egy régi exemmel, de valahogy nem tűnt helyesnek. Csókolóztunk, feküdtünk, állt, már a lábam között volt és mégis leállítottam. Tudom, hogy helyesen cselekedtem. Nem bírtam elviselni a gondolatot, hogy szeretkezzek. A belső gát még megvan... Talán majd idővel sikerül feloldanom, remélem. Abban bízom, hogy ha a megfelelő férfi mellett leszek, a testem sem blokkol le...
Pláne, hogy közben akárhányszor lefekszem, csak arra bírok gondolni, hogy milyen jó érzés lenne most egy pasi nyelve a lábaim között vagy ha csak úgy istenesen megdugna elölről, hátulról, alulról, felülről... Mégis, egyelőre, ha odakerül a sor, leblokkolok és nemet mondok...
Jövőhét végén talán Pest, talán valaki, talán nem..

2010. június 7., hétfő

Fejezetek

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.